Hajrá Algéria!

4. Algéria, 1 döntetlen, két vereség, gólarány: 0-2

Ebben azt hiszem, minden benne van. Nagyon kevés olyan csapat lesz, amelyik két kapott góllal fog kiesni, és nagyon kevés olyan csapat lesz, amelyik nem lesz képes egyetlen gólt sem lőni ellenfeleinek. Az előzetes elvárás az volt, hogy próbáljon pontot-pontokat szerezni a csapat, és ez az Anglia elleni döntetlennel sikerült is. A minimális elvárást tehát teljesítettük; a búcsúzás mégis azért fájó, mert gyakorlatilag az utolsó percekig megvolt az esély a továbbjutásra.

Azonban rúgott gól nélkül nem lehet továbbmenni (illetve tovább lehet, de kissé macerás). Az az egy szem Dzsebbur igen kevés volt oda, és mint az angolok elleni meccs után is írtam, szükségünk lett volna egy olyan klasszis csatárra, mint például az algériai származású Benzema. A középpálya és a védelem viszonylag jól teljesített (kivéve az USA elleni kihagyások), és különösen a szélső középpályásaink-szélső védőinkre hívnám fel a figyelmet, mert ők azért nagyot alkottak. A Nemzeti Sport anno fel is tette a kérdést: elég lesz-e az afrikai szinten jó védekezés világszinten - elég volt; Szadán szövetségi kapitány ezt nagyon megtanította a csapatnak, de sajnos ez a gólszerzés rovására ment.

Pár játékosunk azért megmutatta tudását: M'Bohli kiváló kapus, és többre hivatott, minthogy a Slavia Sofiában szerepeljen. Még csak 24 éves, ami kapus szemmel nézve "kölyökkor", szerintem nagyon nagy jövő áll előtte. Belhadzs az angol meccs legjobbja volt, félelmetes munkabírása van, "bezakatolta" a teljes balszélt, igencsak távozni fog a Portsmouthból. Zianinak is voltak jó pillanatai, látszott, hogy ő klasszismegoldásokra is képes, és mivel Wolfsburgban nem érzi jól magát (mit nem érzi jól magát - fűnek-fának sír, hogy menni szeretne), valószínűleg szeptembertől őt is egy más csapatban láthatjuk. És a blogkedvenc Budebuzról se feledkezzünk meg - még csak húsz éves, és habár a kapitánytól nem kapott sok időt ezen a vébén, de ott megmutatta tehetségét. Jelenleg a Sochauxban játszik, de ez könnyen változhat.

Mindenesetre szeretném megköszönni a csapatnak a teljesítményt, főleg az angolok elleni meccset, valamint itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindazon olvasóink figyelmét, akik időt szenteltek blogunkra. És csak azt tudom még hozzáfűzni, ami az érettségi tablókon szokott szerepelni: találkozunk 4 év múlva! (jó, nem pont négy év szerepel a tablókon, de ha egyszer négyévente van világbajnokság :-)

Végeredmény: USA-Algéria 1-0. Algéria a negyedik helyen zárt.

A második félidőt uralta az USA, és csak a szerencsének köszönhetően nem kaptunk gólt - egészen a 91. percig. Megérdemelten nyert az ellenfél, de a mi csapatunk is dícséretet érdemel a küzdésért. Sajnos nem sikerült élni a nagy lehetőséggel.

94. perc: Vége. Az utolsó négy perc óriási dráma volt.

93. perc: Yahiat leküldi a játékvezető a végén, kár érte.

91. perc: Előbb Saifi fejel a kapusba 5 méterről, majd az ellentámadásból Donovan belövi... megérdemli az USA, jól küzdöttek, azt sajnálom, hogy ellenünk történt...

87. perc: Miután a másik meccs eredménye nem változott, kijelenthetjük, hogy nekünk gyakorlatilag tét nélküli ez a meccs már...a végén azért egy kicsit magunkra találtunk, kijöttünk a szorításból.

84. perc: Még bejön Saifi, hátha...

83. perc: Dempsey lő fölé szabadrúgásból... már csak abban reménykedem, hogy valami szórvány-akcióból valami csoda folytán megszerezzük a vezetést...

79. perc: Motiváltabbak az amerikaiak, mi meg szenvedünk. Azért M'Bohli mindent véd.

73. perc: Sajnos semmi nem utal arra, hogy mi itt ma gólt lőnénk... ez így kevés lesz.

70. perc: Zianit lehozták, ami nem meglepetés, mivel nem edzett az angol meccs óta. Helyette Gediura.

67. perc: Itt van Ghezzal, végre beállt. Sajnos az amerikaiak nagyon feljöttek, most egyértelműen ők uralják a meccset.

65. perc: Belhadzs azért nagyon ott van. Most is meghúzta a balszélt, és beadása is jó volt. Nálam ő a csapat legjobbja -eddig.

57. perc: Hogyan hagyjunk ki üres kapura két helyzetet is? Bemutatta az amerikai válogatott; végignézte a miénk.

53. perc: Eléggé leült s meccs, időnként azért rúgunk egy szögletet, de kb. ennyi. 

47. perc: Matmur kihagyja 8 méterről, de legalább lesen állt.

46. perc: Mindjárt kezdődik a második félidő... az USA cserél, egy ízig-vérig amerikai játékost hoznak be: Feilhaber.

Vége az első félidőnek; nem túl színvonalas, de azért küzdelmes meccs, mindkét csapatnak megvoltak a helyzetei, de egyik sem bírt élni vele, stb... milyen közhelyeket kívántok még?

45. perc: Szurkoljunk is: Hajrá, Algéria, hajrá, Algéria! :-)

43. perc: Ziani célozta meg a jobb felső sarkot, nem sokon múlott...

37. perc: Amit a védelmünk művel az a legdicsőbb magyar emlékeket idézi... szerencsére az amerikai játékos most felélőtte úgy ötről... közben Matmur lő harmincról, erős, egészséges löket, a kapus is csak öklözni tudja.

35. perc: Matmur a tizenhatoson belül kapott egy labdát, középen üresen két emberünk... szóval nem sikerült, még a begurítás sem. Pedig nagy helyzet volt!

32. perc: Főleg a középpályán folyik a játék; veszélyes az amerikai jobboldal. Donovan olyan 15 méterrel lövi mellé 15-ről.

26. perc: Dzsebbur előtt ott pattogott a labda a tizenhatoson belül - zavarta -, utána Matmur 18-ról belelőtte egy védőbe, mint Clinton Monicába.

23. perc: Közben a másik meccsen előállt az a helyzet, ami nekünk semmiképpen nem jó: Angila vezet 1-0-ra. Felszólítjuk a csapatokat, hogy valakinek ugyan méltóztassék még egy gólt lőni, hogy legyen értelme a mi mérkőzésünknek is!

21. perc: Sikeresen összehoztunk egy gólt az USA-nak, szerencsére les miatt lefújták... amúgy nem volt az. A nagy sivatagi tevef.szt a védelemnek, ha még egyszer ilyen megyei hármas szinten bénáznak!

18. perc: Azért Zianinak is van önbizalma... szabadrúgás, van legalább negyven méter, ő meg ráküldi...

15. perc: A kamera mutatta Clintont. Monica nem volt ott. :-)

13. perc: Jebda gondolta úgy, hogy rágurítja félpályáról - mi neki az -, hát, hogy is fogalmazzunk, kevésbé volt sikeres.

9. perc: Az Indexen írják, hogy kint van Bill Clinton is. Monica is jött, vagy vigyünk egyet?

6. perc: Kapufát rúgtunk! Ha nem akart volna Dzsebbur nagy gólt lőni... A francba! :-( Közben a mi kapunknál is egy nagy helyzet. Jó kis meccs lesz ez :-)

1. perc: Kérem, máris kapura lőttünk, pontosabban inkább a kapu fölé.

Nincs változás a meghirdetett kezdőhöz képest; másodperceken belül kezdünk.

Várható kezdő: M'Bolhi – Bugerra, Hallis, Jahja, Belhadzs – Laszen, Jebda, Ziani – Kadir, Matmur – Dzsebbur

Az Algériai válogatott történetének legnagyobb sikerét érheti el ma, amennyiben legyőzi az USA-t, és a másik meccsen az angolok nem egy góllal nyernek (minden más eredmény jó nekünk). A helyzet tehát egyszerű: ha győzünk, szinte biztos, hogy továbbjutunk, ha nem, nem.

Szadan szövetségi kapitány nyilatkozata: „Sokkal kiegyenlítettebb a csoport, mint amit vártak, az utolsó fordulóban mindenkinek a saját kezében van a sorsa. Mindent megteszünk a győzelemért. Két lehetőségem van, az egyik, hogy ismét pályára küldöm az Anglia ellen remek teljesítményt nyújtó csapatot, a másik az, hogy még egy csatárt beteszek a kezdőcsapatba" (nso.hu)

(A poszt folyamatosan frissül)

Ha a technika nem szól közbe, és nem történik valami rendkívüli esemény (atomháború, földrengés, vagy nem visznek be a rendőrök, mert agyoncsapom a szomszéd gyereket a vuvuzelájával), akkor délután ismét élő szurkolásos-közvetítést olvashattok az USA-Algéria meccsről. Szurkoljunk együtt a csapat tivábbjutásáért!

Ugyan egy másik blogon azt mondták, hogy ha tökös legények vagyunk, akkor a Jeges "Mi vagyunk az arabok" c. számával melegítünk, de nekem az sajnos nem tetszik. Így helyette ráhangolódás gyanánt tekintsük meg a világ valaha volt legnagyobb szabású rai-koncertjéről egy dalt. Rachid Taha, Faudel és Khaled együtt, hozzájuk 40 egyiptomi hegedűs, dupla rezes-szekció stb. Ha ez sem elég, hogy begyömöszöljünk egy gólt, akkor semmi.

A holnapi USA-Algéria meccs kapcsán megnéztem a fogadóirodák oddsait... hát, ők nem bíznak bennünk... pár példa (USA-Algéria, hazai, döntetlen, vendég):

Fortunawin: 1,92, 3,5, 3,28

Betclic: 1,9, 3,5, 3,8

Tippmix: 1,83, 3,3, 3,7

+ két hír a csapatunkról:

- Nem sok változás várható az angol meccs elleni kezdőhöz képest; az azonban elképzelhető, hogy Dzsebbur kezd Budebuz helyett, tehát két csatár lesz a pályán a megszokott egy helyett!

- Habár Ziani nem edzett két napja, a kapitány szerint rendben lesz holnapra. Úgy legyen.

Hajrá, Algéria!

Tegye fel a kezét, aki azt gondolta, hogy az utolsó forduló előtt még harcban állunk a továbbjutásért! Én felteszem :-)

A helyzet rendkívül egyszerű: ha nyerünk, szinte biztos, hogy továbbjutunk, ha nem, akkor meg nem. Győzelem esetén ugyanis megelőzzük az USA-t, és az Anglia-Szlovénia meccstől függően az ottani szerencsétlen vesztest (döntetlennél Angliát). Szóval a helyzet egyszerű: győzni kell szerdán, ami azért nem egy elérhetetlen álom; az USA kb. velünk egy szinten levő csapat, jobb támadósorral, rosszabb védelemmel. 

Egy olyan eset lehetséges, hogy győzünk, és nem jutunk tovább: amennyiben csak egy góllal verjük az USA-t, és Anglia is pontosan ugyanennyivel "üti" Szlovéniát; ebben az esetben ugyanis hiába érjük utol pontszámban Szlovéniát, és hiába ugyanúgy "nullás" a gólkülönbség, a több rúgott gól miatt a szlovének mennek tovább (persze itt is lehet tovább bonyolítani, mert mondjuk ha nyerünk 4-3-ra, Szlovénia meg kikap 1-0-ra, már nekünk van több gólunk - de ez már végképp csak fikció) . A helyzet kísértetiesen hasonlít az 1982-es helyzetre, ahol a német-osztrákon hasonló eredménynek kellett születnie, hogy kigolyózzanak minket - és láss csodát, ilyen is született -, de nagy különbség, hogy ott a két rivális a mi meccsünk UTÁN játszott, az eredményünk tudatában, most viszont egyszerre lesz a két meccs. Így meg azért rizikós lenne az angoloknak és a szlovéneknek erre játszani, pláne, hogy rúgunk még egyet, a szlovénok már repülnek is haza...

Tehát: győzni kell az USA ellen, és a paradicsomban vagyunk!

Ma megnéztem a sajtót, hogy mit ír a tegnapiakról, de mindenhol csak arról van szó, hogy milyen pocsékul játszott Anglia, rólunk meg semmi. Így úgy tűnik, rám hárul az a megtisztelő feladat, hogy Algéria szempontjából is leírjam a meccset.

Mindenekelőtt: mestermunka volt a csapat részéről. Amit a középpálya bemutatott, az a védekezés magasiskolája: hogyan kell már a középpályán megszerezni a labdát, úgy, hogy az ellenfél lehetőleg el se jusson a kapunkig! Ha meg időnként mégis eljutottak, akkor a védőink szereltek rendkívül határozottan - szegény angolok, ha jól emlékszem, összesen négy labdát küldtek kapura, ami iszonyúan kevés, ráadásul M'Bohli mindet fogta. A lapok hajlamosak ezt az angolok gyenge játékára fogni - tény, rengeteg ki nem kényszerített hibát vétettek -, de elfelejtik hozzátenni, hogy mi sem kártyán nyertük a VB indulási jogot, hanem a kiváló védekezésünknek köszönhetjük, hogy kint vagyunk. Na és ne felejtsük el a szélsőjátékunkat sem, mind a bal- mind a jobboldalon jópárszor zavart okoztunk a "márkás" angol védelemben. Taktikailag és játékban nagyon össze van rakva ez a csapat, és ez mindenképpen Sadaane kapitány érdeme.

Ami hiányzik: egy jó csatár. Egy olyan, aki egyedül sem veszik el a védők között, és képes egy-egy csellel megforgatni őket. Mint mondjuk Kamerunban Eto'o, vagy a svédeknél Ibrahimovics. Nos, ez nálunk hiánycikk; a Reálos, egyébként algériai származású Benzema tökéletes lett volna erre a szerepre, de hát ő a franciákat választotta - pechjére, most éppen egy tökkelütött a kapitány arrafelé, aki nem tart igényt rá. Nálunk nagyon elférne, és vele nagyobb álmokat is dédelgethetnénk.

Ki volt a csapat legjobbja? Nehéz választani, mivel mindenki jól teljesített; én Belhadzs mellett tenném le a voksom, mert végig nagyon hasznosan és magabiztosan futballozott. Védekezett, támadott (védő létére) - Zianival jól össze tudnak játszani -, robotolt, és megvolt benne az a határozottság és erélyesség, ami az angolokból hiányzott.

Szép volt, fiúk!