Úristen, győztünk, mondta egykor a politikusasszony, és mondjuk vele mi is. Merthogy az utolsó meccset simán hoztuk. És nem is akármilyen meccs volt ez, hanem a nagy pánarab rangadó az Emirátusok ellen! És innen a levezetés egyszerű: mivel az Allah színe előtt játszott meccsen nyertünk, immár bizonyos, hogy Allah velünk van.
Messzire azért ne szaladjunk. Örüljünk annak, hogy Ziani 11-esével megtört a góliszony. A körülményei elég döbbenetesek, az idióta 11-esek versenyében tutira indítjuk.
Ezen túl a kapitány szerint gondok voltak a labdabirtoklással és a támadások befejezésével. Mással nem :) További negatívum, hogy valami szurkolók kikezték Manszurit, aki sírva ment le a pályáról. Ha jól veszem ki, a szurkolók abbéli véleményüket nyilvánították ki, hogy 35 évesen Manszuri már nem hozza a kívánt színvonalt. Ha a középpálya egyik főszereplőjének szereplése megkérdőjeleződik, az semmiképp se jó - ha jogos, azért, ha nem jogos, azért. Szadan mester nem a kísérletezésről híres, úgyhogy nehezen lehet elképzelni, hogy Manszuri ne játszana, ráadásul a csapattársak is kiálltak mellette.
De azért voltak pozitívumok is. A játékosok fizikai állapota jó, bírják a menetet, nincsenek túlhajtva se alulterhelve. Küzdésben nem volt és nem lesz hiány. Bougerra visszatérésével a védelem már jobban muzsikált, Sausi fellépett amúgy tökösen, amikor kellett. Ziani kezdi felvenni a karmesteri pálcát, Dzsebbour még nem ébredt fel egy asszisztnál, de majd őt is helyrepofozzák időben.
Egy hét múlva kezdünk, a nagyon bizakodó szlovénok ellen. A meccsben a teljes lebőgéstől kezdve a diadalig bármi benne van - Algériának azért is klassz szurkolni, mert sose tudod, mire számíthatsz :)))
Utolsó kommentek