Hajrá Algéria!

Igen, az aranylabdás-gigaklasszis-fejelős, volt francia válogatott Zinédine Zidane-ról van szó.

Zidane algériai származása közismert: bár Marseille-ben született, de édesapja az észak-algériai Bedzsája városából származik, és csak 1950 körül költözött Franciaországba. Ebből kifolyólag Zidane akár játszhatott volna az algériai válogatottban is, és ehhez igen közel volt, de a legendák szerint Abdelhamid Kermali, az akkori szövetségi kapitány nem tartott rá igényt, mert nem találta elég gyorsnak. Ezt a verziót megerősíti a Wikipédia internetes lexikon is.

Ez óriási blamázs, és a történelem legnagyobb tévedései között is előkelő helyet foglalna el ez a verzió. A szövetségi kapitányoknak mindig van valami beütése: például Lippiről hajlamos azt hinni az ember, hogy simán hazaküldene egy 29 éves játékost, hogy "még túl fiatal, a jövő embere", Domenech miatt meg egyenesen legőszintébb részvétnyilvánításunkat szeretnénk küldeni a francia kollégának, de Kermali eme döntése alighanem mindent felülmúlna! Vajon mi igaz a legendából?

Semmi - legalábbis Zidane szerint, aki a Le Buteur 2005. május 7-i számában személyesen cáfolja a fenti állítást. Az ok egyszerű: fel sem merülhetett ez a dolog, mert addigra őt már beválogatták a francia korosztályos válogatottba, így nem is lett volna lehetősége algériai válogatottként játszani.

Tehát mentsük fel Abdelhamid Kermali kapitányt a vád alól. Zidane kapcsolata azonban nem szakadt meg Algériával: a pletykák szerint ő lesz Szádan szövetségi kapitány utóda a nyár után...

Az algériai szövetségi kapitány, Rabah Sadaane május 31-én készült "rövidinterjújából" csináltam egy kis összefoglalót.

A szövetségi kapitány először is megnyugtatott minket: az Írország elleni 3-0-ás fiaskóból nem kell messzemenő következtetéseket levonni, mert az csupán egy “kísérleti csapat” volt, felforgatott védelemmel, és kímélt pár kulcsjátékost. A meccs után a csapat Németországba utazott, ahol jelenleg is edzőtáborozik (május 31-től június 5-ig), és ennek "megkoronázása" lesz a nürnbergi edzőmeccs, ötödikén, az Egyesült Arab Emirségek ellen. (Rabah, őket rommá verjük, ugye?) A csapat azon a meccsen már visszatér a 3-5-2-es felálláshoz, és ebben a szisztémában fognak játszani a vébén is.

A világbajnokságon nagyon fontosnak tartja az első meccset a szlovénok ellen, mert egy jó kezdés alapot adhat a folytatáshoz. (Amúgy nagyon erős csoportba kerültünk, tehát kaparni kell mindenki ellen.) De egyelőre az a legfontosabb a számára, hogy Algéria a foci lázában ég, valósággal vibrál, és mindenki várja a sikeres szereplést. Rabah nagyon büszke arra, hogy nemcsak az Algériában élők, hanem a világ más országaiban élő kivándorlók is nekik szurkolnak, és így a focicsapat révén ismét sikerült egy nemzetté kovácsolni a hazai és külföldön élő algériaiakat.

Mit lehet ehhez hozzátenni? Hajrá, Algéria! :-)

Lássunk neki a keret bemutatásának, és kezdjük a hátsóbb fertállyal.

Kapusok:

1. Lounès Gauaui (a továbbiakban akkor kövessük a magyaros átírást) a legtapasztaltabb, már 32 éves. Egyike az Algériában született és ott is játszó játékosoknak. A kapusokban általában nem túl jól ellátott Afrikában, miként egyébként minden algériai kapus, ő is jó hírnévnek örvend. De ő repült annyira mellé a szerbek ellen :) Kihagyta az Egyiptom elleni ominózus rájátszás-meccset és vakbélproblémákkal az Afrikai Nemzetek Kupáját, de már egészséges. Ha a kapitány a tapasztalatra utazik, ő lehet a választás.

16. A szintén otthon játszó Faouzi Sausi nemzeti hőssé lett az Egyiptom elleni rájátszás-meccsen, amikor Gauaui el volt tiltva. Az Afrikai Nemzetek Kupáján pedig Gauaui betegsége miatt már ő volt az első számú kapus, és nem is teljesített rosszul. Aztán Egyiptom bosszúja alkalmával alaposan elgurult nála a gyógyszer egy megtorpanós büntető után, és szinte lefejelte a bírót. Nem állították ki ott rögvest, viszont eltiltották, az első meccsen nem játszhat, Szlovénia ellen. Nem ez az első fegyelmi problémája, de mivel igen tehetséges és 25 évével teljesen jó korban van, rengeteg klub érdeklődik. Az O. Marseille állítólag figyelte az írországi meccsen (mondjuk az alapján nem fogják leigazolni), de ott kóvályog a Le Mans is. Opció lehet egy olyan meccsen, ahol tökös bravúrkapus kell - Anglia ellen nem lepődnék meg rajta.

23. A sötét ló a három közül a 24 éves Rais M'Bohli. Ő franciaországi születésű, volt ifjúsági válogatott is ott a 16 éveseknél, az OM-nél is pallérozódott, bár az első csapatba nem fért be. Aztán megfordult kb. minden kényszeresen (és ingyen) igazoló klubban, volt a Heartsnál Skóciában, két görög csapatnál, még Japánban is. A váltás akkor jött el, amikor tavaly rátalált a Slavia Sofia - ott hirtelen a szurkolók kedvence lett, elnyerte a bajnokságban az év kapusa díjat és a Slavia-szurkolóknál az év játékosa lett. Májusban felbukkant próbajátékon még a Manchester Unitednél is, bár ennek eredményéről nem zengenek még semmit, szóval még feltehetően nem gyártják a vörös mezeket a nevével. Először az ír meccsen volt válogatott, ő csak egy tizenegyes-gólt kapott. Ő lehet a meglepetés-opció, de nincsen igazi nemzetközi rutinja, azért feltehetően csak akkor lép pályára, ha Gauaui megsérül az első meccsen, vagy mindkét másik kapus kiállítatja magát.

Hátvédek

Ez egy fura alakzat - ugye a felkészülési meccseken is már kiderült, hogy gólképesek :) De mint meglátjuk, mindkét irányban! Elvileg komoly nevek vannak itt, köztük az egyik legismertebb jelenlegi játékos, de csak reménykedni tudunk, hogy lesz is belőle hátvédsor, és nem csak 3 vagy 4 játékos fog szaladgálni.

3. Nadir Belhadj vagy Belhadzs - konkrétan egy géniusz, annak minden allűrjével együtt. A Lyonból kiszorította Grosso (akit akkor még nagy játékosnak hittek), így elvonult Angliába a Portsmouth-hoz - most feltehetően menni fog, és szinte bármelyik csapatba beférne. Elképesztő adottságokkal rendelkezik, az angol bajnokság egyik legjobb szélsőhátvédje volt - amikor a Portsmouth a Milan ellen játszott (szegény Pompey milyen nagyot zuhant onnan a csődeljárásig...), ő volt a meccs embere, idén decemberben meg a Liverpoolt alázta. Bitang gyors, kíméletlenül tud fellépni, alázásig menően trükkös (viszont kegyetlenül utálja, ha valaki ellene trükközik), elég jól lő (kérdezzük meg erről Fülöp Marcit, akinek szintén bevágott egyet - videón 1:55-nél) - kevés válogatottba nem férne be. Algériai betegség gyanánt neki sem erőssége viszont a fegyelem, így helyből két meccses eltiltással kezd... Reméljük, nem csak egymeccse vb-je lesz, de ez a többieken fog múlni.

4. Antar Yahia vagy Jahja a másik nemzeti hős, mert ugye ő juttatta ki Algériát a VB-re, azzal az irgalmatlan nagy góllal. Sochaux-ban nevelkedett, picit megfordult az Internél, végül néhány kanyar után stabil kezdő lett a Bochumnál, ahol még egy éves szerződése van. Jó napjain remekül lát a pályán, tud szélen és középen is játszani, és ugye van egy elsülni hajlamos jobblába. Híres beszólása volt az Egyiptom elleni gólja után: "Laposan rúgtam, megfogta. Magasan rúgtam, megfogta. Így oda rúgtam, ahol még az ördög se védhette ki." Tekintsük meg itt, és figyeljük a kommentátor Hafid Derrdajit, akit ezennel indítunk a gólöröm-versenyen is: https://www.youtube.com/watch?v=A_yunQ4pM6o&feature=related (sorry, a beillesztést nem engedi ez a videó).

12. Habib Bellaid szintén a francia eredetű vonalról érkezik, a párizsi bolhapiac mellett található Saint-Ouenban kezdte Abou Diabyval együtt. (Nem könnyű környék, jóbarát tanít ott gimiben - évi kettő az erőszakos cselekmények következtében elhalálozó diákok átlagos száma.) Megjárta a híres clairefontaine-i ifjúsági edzőközpontot, Ben Arfáékkal gurigázott ott. A Strasbourg-ban már 19 évesen bemutatkozott, majd a csapat másodosztályú kitérője alatt alapemberré vált. A következő idényben megint kiestek, de Bellaidot már komoly csapatok nézték, még a Realról is rebesgettek, de (mint Détári) végül a Frankfurtnál kötött ki, akik elég becsületes 2.5 millió eurót szurkoltak le érte. Ez a kanyar annyira nem sikerült, csak 11 meccset játszott, és visszaadták kölcsönbe Strasbourg-ba. Ott kiborult a játékosok motiválatlanságán, akik szerint a labda nélküli kocogás az edzés stb., megrugdosott pár feneket, végül átment a szintén Ligue 1-es Boulogne-ba. Jó adottságokkal rendelkező játékos, még csak 24, neki a VB nagy esély, hogy megint felfigyeljenek rá, ha másutt nem, hát a Frankfurtnál.

2. Madjid Bougherra szintén a legismertebb algériai játékosok közül való. Az ő sztorija annyiban különleges, hogy már Angliában futott be. Még csak a francia másodosztályig vitte (Guegnon), amikor az ügynöke beajánlotta a Crewe Alexandrának - és a legenda szerint ez az ügynök volt az első, aki valaha pénzt kapott a klubtól. Ott mindenkit rögvest lenyűgözött, de pénzügyi okokból megváltak tőle, irány a Sheffield Wednesday, majd immár 2.5 millió fontért a Charltonnal a Premier League. Onnan 2008-ban pedig a Rangers, ahol az utolsó két, nagyon sikeres szezon egyik kulcsembere volt. Övé a szezon gólja Skóciában, de rúgott egy szépet a Stuttgartnak is idegenben. Remek ütemérzékű hátvéd, aki szerelések után menetrendszerűen fellép a támadásokhoz, és akár a másik kapuig is elgyalogol. Ha szépen megkérik, lehet szélsőhátvéd is, de alapvetően középen a helye. Az ír meccset kihagyta, hogy kigyógyuljon egy apróbb sérülésből.

5. Rafik Halliche az algériai vonal egyik tagja, akit a Benfica egyenesen Algériából igazol le, majd adott kölcsön az utóbbi két szezonban a Nacionalnak, ahol rendszeresen játszik, és az Európa-Ligában a Werdernek gólt is rúgott. Szintén középhátvéd, beceneve a Harcos, feltehetően nem ok nélkül. Az Afrikai Nemzetek Kupáján az Egyiptom elleni kellemetlen emlékű meccs egyik negatív hőse (komoly verseny!), egy félidő alatt kiállíttatta magát és egyszersmind egy tizenegyest is összehozott, bár rendes algériai ezek jogosságát nem ismeri el, és szó mi szó, erősen vitatható mindkét sárga. A bíró láthatóan igen eltökélt...

14. Carl Medjani az elkallódottak válogatottjának tagja. Annyira tipikus történet, hogy szinte már fáj. Ifjúságiként ő a nagy ígéret, U-21-es francia válogatott kapitánya, Houllier az Arsenal és a Bayern orra elől viszi még ifiként Liverpoolba. És aztán ott semmi, kölcsönbe visszakerül mindenféle francia klubokhoz. És végül a francia második ligában, Ajaccioban köt ki. Még mindig csak 25, kérdés, megvan-e benne az akaraterő nekifutni a magasabb céloknak még egyszer. Felnőtt válogatottsága eddig 1, az ír meccs, nem biztos, hogy a VB alatt sokat hozzá fog tenni.

20. Djamel Mesbah francia nevelkedés után rövid ideig megjárta a Baselt, aztán a francia, majd az olasz másodosztályt, jelenleg is ott gurigázik a Leccében. Ő is bemutatkozott az ír meccsen, ő sem fog feltétlenül sokat játszani a későbbiekben.

18. Abdelkader Laifaui otthon játszik az ES Sétifben Sausival, és együtt nyerek Arab Bajnokok Ligáját. Hétszeres válogatott, de alapvetően tartaléknak megy.

Komoly kérdés, hogy hogyan fog felállni a csapat - Belhadzs-al, vagy az első két meccsen nélküle. A kapitány megígérte a 3-5-2-t, de ez lehet akár figyelemelterelés is. Középen Bougherra, ha egészséges, kirobbanthatatlan, mellette feltehetően Bellaid, ha négy hátvéd van, akkor a széleken Jahja és Belhadzs, ha három, akkor az első két meccsen Jahja, aztán majd meglátjuk - Belhadzs lehet középpályás is. Gond akkor lesz, ha Bougherra nem épül fel, vagy valaki lesérül, mert alapvetően tapasztalatlan és ehhez a szinthez nem szokott játékosok jönnek mögöttük.

Ismeritek a világ legrövidebb könyveit? Tudjátok, ilyen például a “Német humor könyve”, a “Franciákat szerető országok könyve”, esetleg a “Kenyai lékhorgászás története”... nos, az algériai foci VB története nincs ezek között (hehehe), de tény, hogy nem is egy Háború és béke. Mielőtt nagyon lesajnálnánk őket, ne felejtsük el, hogy ők is, csakúgy, mint mi, utoljára 1986-ban vettek részt világbajnokságon (pontosabban annak döntőjében), csak ők idén is ott vannak - velünk ellentétben. De ne szaladjunk ennyire előre.

Eleve, az algériai válogatott története nem is olyan régi, mint mondjuk a miénk. Mikor mi már javában Puskásékat csodáltuk, az algériaiak éppen első válogatott mérkőzésüket játszották, Tunézia ellen, pontosan 53 évvel ezelőtt, 1957. június elsején (nyertek 2-1-re idegenben!). 1973. augusztus 17-e ismét nagy nap volt az algériai futball történetében: ekkor aratták legnagyobb arányú győzelmüket, szegény Jemen ellen: 15-1(!). Az első világbajnoki részvételre azonban 1982-ig kellett várni.

Az a világbajnokság azonban nem akárhogyan sikerült: június 16-án legyőzték az akkori Európa-bajnok NSZK-t 2-1-re (a gólok szerzői: Madjer, 54. perc, Rummenigge 67, perc és Belloumi 68. perc), utána azonban egy 2-0-ás vereség következett Ausztia csapatától. Ekkor a csoport a következőképpen nézett ki: Ausztriának volt 6 pontja, az NSZK-nak 3, és Algériának is 3, de az NSZK-nak jobb volt a gólkülönbsége. A döntő fordulót két egymást követő napon játszották; az első napon Algéria megverte Chilét 3-2-re, majd másnap (!) az eredmény ismeretében Ausztria minden idők egyik leggusztustalanabb meccsén lefeküdt az NSZK-nak, így Algéria nem jutott tovább - a rosszabb gólkülönbség miatt. Ennek a meccsnek futballtörténeti jelentősége is van; azóta rendezik az utolsó fordulókat egy időben (csoporton belül).

Az 1986-os VB nekik (sem) sikerült ilyen jól: míg mi a pletykák szerint tésztáztunk, ők június 3-án döntetleneztek Észak-Írországgal (1-1), június 6-án 1-0-ra kikaptak Braziliától, majd június 12-én 3-0-ra Spanyolországtól. Az utolsó VB gólt egy bizonyos Zidan lőtte (nem, nem a franciák zseniális-reálos-fejelős Zidane-ja, de a névrokonság nem véletlen, mivel a “nagy “ Zidane is algériai származású), aki így - remélhetően csak június 13-ig - ezzel a nemes címmel dicsekedhet. (Az ilyen játékosok Magyarországon sztárjátékosok, sztáredzők, sztárkommentátorok lesznek, de minimum nyitnak egy kutyakozmetikát.) Érdekesség, hogy 1986-ban ugyanúgy Rábah Szádan volt a szövetségi kapitány, mint most. (Rábah Szádant még azzal a titulussal is felruházhatjuk, hogy Ő Az Az Edző, Aki Az Elmúlt Két Évben Nem Került Szóba, Mint A Fradi Vezetőedzőjelöltje.)

Azóta viszont VB szempontjából a teljes nihil, mivel egyszer sem sikerült kijutni, viszont történelmi szempontból említsük meg, hogy 1990-ben sikerült megnyerni az Afrika-kupát. A “sivatagi rókák” viszont idén tovább írhatják ezt a rövid könyvet, Szlovénia, Anglia és az USA ellen. Meglátjátok, lesz mit írni...

Ő Miss Algéria 2009, aki megnyerte a Miss Globe International versenyt 2009-ben. Hasonló eredményt kívánunk a futballcsapatnak is! :-)

Alapvetően az eddigi felkészülési meccsekkel kapcsolatban annak örüljünk, hogy csak felkészülési meccsek :) A gárda jól leplezi erényeit, és felkészül, hogy az őket lebecsülő, nagy arccal felvonuló csapatokkal feltörölje a grundot.

A projekt alapvetően egyszerű, és ezt Rabah Saadane szövkap meg is mondta: a majdani ellenfelekhez hasonló stílusban játszó csapatokkal gyakorolni. Így jött még márciusban Szerbia (Szlovéniára készülve) és pár napja Írország (l. még Anglia meg USA).

A szerbiai meccsen olyan bakiparádét sikerült védelmileg előadni, amit még a legjobb, gyepesgabival felszerelt magyar csapat is csak legjobb napjain tud. Vigasznak mondhatnánk, hogy nem az első számú kapus Chaouchi úszik olyan szépen a levegőben a labda mellé az első gólnál (és nyúl a labda mellé a védhető 3. gólnál), hanem Gaouaoui, de mivel az Afrika egyik legjobb kapusának tartott Chaouchi el van tiltva a feltehetően létfontosságú szlovén meccsen (az Afrikai Nemzetek Kupája öröksége...), a vigasz igen relatívnak tűnt. Szóval az eredmény a nem túl hízelgő 0-3 - érdemes megnézni 2:13-nál az algériai szurkoló arcát.

Most az írországi meccsre egy hetes közös olaszországi edzőtábor után futott be a csapat - és ha már befutás, akkor belefutottak még egy remek 0-3-ba. Ezúttal Chaouchi védett, és ha már arra járt, beszedett ő is egy potyát az első gólnál (ami egyébként les volt), és bár jól jött ki, rossz helyre ütötte a labdát a másodiknál.

De azért még ne temessük a csapatot :) Nézzük, miért is ne.

1. A magyarok tudják a legjobban, hogy mekkora különbség van vb-felkészülés és vb között. Lásd még magyar-brazil 3-0 stb. Ráadásul az ír meccsre egyenesen edzőtáborból érzeztek, szóval fáradtság meg minden felhozható ürügyként.

2. Szerbia osztályokkal van Szlovénia fölött. (Bár mióta kikaptak a maoriktól, ezen egy kicsit elgondolkodtam.)

3. Az írek egyszerűen nem számítanak jelen pillanatban. Saját privát vb-t játszanak, minden vb-résztvető csapat ellen úgy állnak ki, hogy bebizonyítsák, nekik ott kellett volna lenniük. A meccsek előtt vérrel kevert Guinnesst isznak, lelkiállapotuk bárki ellen legnkább egy magyarok elleni meccsre készülő szerb vízilabdázóra emlékeztet, és jelen állapotukban bárkire veszélyesek lennének. (Majd egyszer meséljék el a nagy "ott lenne a helyünk" lendületben, miért játszottak annyira szarul az ír-francia odavágón, mert az igaz, hogy a visszavágón szabálytalan gól döntött, de az odavágón 3-4 góllal kellett volna kikapjanak.)

4. A jelentések szerint nem volt (mindig) reménytelen a játék. Hátul akadozik a gépezet, még nem állt össze az ideális hátvédsor - az első két meccsen ráadásul meg kell küzdeni Belhadj hiányával is. Kapusposzt is kicsit kérdésessé vált a potyák sorozata után. De elöl gurultak a támadások, Djebbour jó lesz target man-ként, Ziani is remélhetőleg megtalálja magát lassan a felemás szezon után.

5. Hogy is mondjuk... Dél-Afrika, az nekünk hazai pályának minősül. Amíg mindenki másnak elfő a feje, a csapat épp hogy felélénkül (nem véletlenül most már otthon készülnek - teljesen alkalmas). Az algériai asszonyok már készülnek a csujogatással, a csapat pedig e remekbe szabott félrevezető hadművelet után simán veszi az első kanyart - amit minimális célnak tekinthetünk.

Mi, algériai szurkolók, fogadjuk, hogy csapatunk mellett végsőkig kitartunk. Hisszük, hogy az algériai futballválogatott képes megnyerni a világbajnokságot, és porba alázni a többi futballnemzetet. Hajrá, Algéria!